Zajlik  a népszavazás szerte a Székelyföldön, s hála Istennek jól. Meg kell valljam, hogy pár hónappal ezelőtt meg voltam győződve, hogy az egész az RMDSZ aktív segítsége nélkül ez nem megvalósítható. Aztán jöttek a Bardoc-Miklósvárszéki Székely Tanács vezetői, s azt mondták, hogy márpedig ők megmutatják, hogy lehet. Meg is mutatták, s megmutatta Székelyudvarhely meg Csomafalva is.

Ekkor már elhitte mindenki, hogy igen, saját erőből, ellenszélben is megoldható a feladat. Megszületett hát a határozat, hogy Gyergyószék többi településén is megszervezzük a szavazást február közepén.
Többen voltak tavaly év végén akik attól féltek, hogy a hatóságok erőszakot fognak alkalmazni a szavazóbiztosok ellen, megpróbálják megfélemlíteni az embereket, illetve a törvény szigorával meghátrálásra kényszeríteni a kezdeményezőket. Fennált annak a veszélye is, hogy a sajtó ráveti magát a témára, s szítani fogja a feszültséget, lovat ad a szélsőséges románok alá. Aztán mindebből nem lett semmi. A szavazás a legnagyobb csendben és rendben zajlott le. Jobban belegondolva nincs ebben semmi meglepő, hisz a román politikai elit tisztában van vele, hogy a székelyek követelései legitimek, illetve hogy a hivatalos népszavazásokat megakdályozó bírói ítétetek nem fogják kiállni az emberjogi bíróság próbáját. Egyértelmű, hogy minden cirkusz csak kárukra van, rombolja a "kisebbségi kérdés példaértékű megoldásáról" szóló mítoszokat.

S akkor ugorjunk idén februárra. Nagy meglepetésünkre ezuttal az állam, illetve a politikai pártok vezetői egymást túllicitálva harsogták, hogy a népszavazás törvénytelen, alkotmányellenes, stb, stb. Vajon mi történt? Mindannyiuknak ellepte az agyát a köd? Netán megijedtek attól, hogy most már nem csak a legkisebb székben, hanem egyszerre többenindult be a szavazás, s lassan átfogja az egész Székelyföldet, tehát ennek már fele sem tréfa? Avagy immár úniós tagországként azt gondolják, hogy megengedhetik maguknak a határozott fellépést? Biztosat nem lehet tudni, de ha ezek közül valamelyik helyzet állna fenn, akkor nem lenne magyarázat arra, hogy miért ment át magyarázkodásba, az álláspont árnyalásába minden állami- és pártvezér még ugyanazon este.
De akkor mi lehet a magyarázat? Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha a kulcsot a magyar államfő látogatásában keressük. Sólyom László ugyanis olyat tett, amire nem volt példa a második világháború lezárulta óta. Nem bólogatott és mosolygott, nem mondta, hogy a magyarul beszélő román állampolgárok kérdése Románia belügye, nem volt mindennel maximálisan megelégedve, hanem kimondta világosan: a személyi elvű autonómia egy szokványos dolog az EU-ban, s területi autonóiára is számos példa van. Más szóval kimondta azt, amit mi nagyon jól tudunk, de a román politikai elit folyamatosan tagad: a székelység tórevései nem retrográdak, nem veszélyeztetik a térség stabilitását, sem Románia területi egységét. Ezek Európában teljesen természetes követelések, olyanok, amiket minden állam megoldott, tárgyalások és kölcsönös kompromisszumok árán. Vélhetően ez fájt olyan nagyon a román politikusoknak, hogy kórusban kezdtek sivalkodni.

Árus Zsolt

Legyen Ön az első hozzászóló

Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon. A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük. Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk. Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint. Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot. Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:
Biztonsági kód*