Többször és több helyen elhangzott már, hogy az autonómia valóban megmaradásunk záloga, azt minél hamarabb meg kell valósítani, de legelőször a fejekben kell rendet tenni, illetve élni kell már ma azokkal a lehetőségekkel, amelyek adottak.


Ez többek közt azt jelenti, hogy le kell vetkőzni a régi reflexeket, a rossz beidegződéseket, s bár akkor és ott, ahol ennek semmi akadálya nincs, úgy kell viselkedni, mintha már autonómia lenne. Hadd mondjak három példát:

1. Beszélt nyelvünk rengeteget romlott az elmúlt évtizedekben. Sokszor észre se vesszük, hogy milyen sok idegen, elsősorban román szót használunk, holott azoknak létezik szép magyar megfelelőjük is. Gondolok itt a plásza, punga, média, bon, praktika, meg hasonló szavakra. Ezeket az idősebbektől sajnos megtanulják az újabb nemzedékek is, holott van nekik szép magyar megfelelőjük, még bár nem is olyan nagy ügy megtalálni s megszokni azokat, csak kis odafigyelés kell.

2. Másik példa a különféle feliratok, elsősorban a közintézményekben. Kétségtelen, hogy kicsivel több pénz és munka, de attól még jogosan elvárható, hogy minden de minden kétnyelvű legyen, kezdve egy iroda vagy egy korházi osztály megnevezésével, s befejezve a "Dohányozni tilos" táblával. Az elmondható, hogy van ilyen téren fejlődés, de lehetne sokkal gyorsabb is. Sőt, elvárható, hogy sokkal gyorsabb és átfogóbb legyen. Az egyes intézményvezetők lehetősége és felelőssége az, hogy felleltározzák az adott épületben levő összes táblát, s valamennyit egységesen kicseréljék, egyforma típusú, kétnyelvűre. Ez pedig nem kerül olyan sokba, hogy ne lehetne teszem azt még az első negyedévben a végére járni Gyergyószentmiklós, de akár Gyergyószék, vagy egész Székelyföld szintjén is. Épp csak hozzá kell látni. Hát rajta!

3. Habár tövény adta jogunk, mégsem élnek sokan azzal a lehetőséggel, hogy különféle hivatalos beadványokat anyanyelvükön írjanak meg. Ez is elsősorban rossz beidegződés, kell venni egy mély lélegzetet, s leszokni róla. Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy ebben a témában szerepet játszik a magyar hivatalos nyelv hiányos ismerete is. Nem csak az utca embere, hanem maguk a hivatalnokok is gondban vannak néha, ezért is van az, hogy sokszor a magyar beadványra is román nyelvű válasz érkezik. Itt a megoldásban fontos szerepet kell játsszon - szerintem - az iskola. Van ma több olyan tantárgy, aminek óráin lehetőség van megtanítani a fiatalokat a magyar hivatalos nyelvre. Teszem azt állampolgári nevelés órán fogalmazhatnak kéréseket, beadványokat. Tudomásom szerint szakszótár létezik, épp csak nem forog annyira közkézen, mint amennyire jó lenne. Könyvkereskedések tehetnének ilyen téren sokat, illetve az önkormányzatok, ha rászánnák azt a nem sok pénzt, s bevásárolnának ilyen szótárakból, lehetővé (kötelezővé?) téve alkalmazottaiknak, hogy tanuljanak.
Ez három apró, lényegtelennek tűnő, de igencsak fontos dolog. Ha mindenki a maga helyén tenne azért, hogy ezeken a területeken előrelépés történjen, akkor már pár hónap leforgása alatt közelebb lennénk a célhoz, az autonómiához. A feladat tehát ez: gondolkozzunk és cselekedjük autonóm módon, használjuk ki a már rendelkezésünkre álló lehetőségeket.

Árus Zsolt

Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (6) |