Néztem ma a hétvégi összefoglalót a Fény Tévében, s benne a pénteki műsort a fűrészpor-problémáról. Néztem, s nem hittem a szememnek, mert egy teljesen logikus kérdésre (régebb a Közüzem maga végigjárta azokat a cégeket, ahol fölös fűrészpor keletkezett, s összeszedte azt tőlük, miért nem teszi továbbra is ezt, miért folyamodik közvetítőkhöz?) az igazgató egy teljesen hamis, félrevezető választ adott: ez lehetetlen, mert akkora értéket képvisel a beszerzendő fűrészpor, hogy arra közbeszerzést kell kiírni.
Hogy miért hamis? Mert ha egy tételként kezeljük az egy évi szükségletet, akkor igaza van, de ki kötelezi őket, hogy ezt tegyék? Ha nem egy forrásból akarják mindenképp beszerezni az egész mennyiséget, hanem sokból, kisebb adagokban, akkor már nem igaz amit mond. Vegyen pl. 50 cégtől havi néhány tíz köbmétert, s akkor olyan kis tételekről lesz szó, amelyekre nem kell közbeszerzési eljárás. Ráadásul ezzel a módszerrel olcsóbban is juthatnak hozzá a tüzelőhöz, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az, akitől nagy tételben megveszik a fűrészport ugyanabban az árban adja nekik, amiben ő felvásárolja.
Találgatni lehet, hogy mégis miért választják a drágább megoldást, de az ok teljesen mindegy, az eredmény számít: a Közüzem vezetői szinte abba a helyzetbe hozták a várost (a lakosságot, a közintézményeket), hogy a jóval drágább gázzal előállított meleget kelljen fizessék egész télen), ráadásul az igazgató azt állítja (erősebb megfogalmazásban: azt hazudja) a tévé nyilvánossága előtt, hogy nem tehetnek mást, a törvény erre kötelezi őket. Ez mint mondom nem igaz. Az igazgatót meg - talán - nem azért nevezték ki, hogy hátrányos helyzetbe hozza a várost, annak lakóit, hanem azért, hogy hatékonyan vezesse a céget, hatékonyabban, mint a sokat szidott elődje. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a Közüzem anyagi helyzete csak romlott az elmúlt közel két évben, ami nem is csoda, ha a jobb megoldások keresése helyett a kifogásokat keresik.
A múlt héten ahogy teltek a napok arra lettem figyelmes, hogy egyetlen elemzés se látott napvilágot, sőt sokaknak ha van is álláspontja, az egy maximum 4-5 mondatos vélemény, amely az esetek többségében valakinek, pl. egy nagyobb „név” részéről korábban elhangoztatott kijelentések ismétlése, esetleg tovább boncolgatása teszi ki a „tartalmat”.
Habár naponta kaptam a rosszabb és rosszabb „feed back” (visszajelzéseket) nekifeküdtem és begyűjtve egy sor adatot (ezúton is köszönet azoknak akik segítetek ebben a munkában!), számot és főként a 15 megyei/területi ifjúsági tanács vezetőjének, kampányosának írásos beszámolóját, elkészítettem egy „Vita-anyag” címet viselő írást.
Az anyagban próbáltam a számok, a beszámolók és személyes tapasztalatok alapján egy álláspontot megfogalmazni.
Képviselőtestületünk valóságos csodákra képes. A medencei víz-szolgáltató létrehozásáról három évvel ezelőtt kezdtek beszélni, egy darabig beszélgettek, majd látszólag ejtették. Még néha szóba került, elsődlegesen a vidéki polgármesterek emlegették, de a város képviselőtestülete érdemben soha nem tárgyalt a kérdésről.
Aztán láss csodát, hirtelen ismét előrántották a fiók mélyéről, s a testület asztalára tették. Igaz ugyan csak ma kapták kézhez a statútum-tervezetét, illetve jól látható, hogy még bár hozzávetőleg sem világos a képviselők (de még a kezdeményezők számára sem), hogy mit és hogyan akarnak tenni, de az nem számít. Az alpolgármester mind azt hajtogatta, hogy ezt így fogadják el, aztán majd legközelebb módosítják, kiigazítják, ahogy gondolják.
Egy város, s tágabb értelemben az egész medence ivóvizéről van szó, azzal játszani nem lehet! Amíg nincs egy jól átgondolt, alaposan megrágott, minden fél számára elfogadható elképzelés, addig több mint felelőtlenség nekivágni bármiféle kalandor-akciónak. Nem véletlenül kérte már a gondolat felvetésekor a Magyar Polgári Szövetség azt, hogy ha bármiféle módosítás akarnak a jelenlegi helyzeten, azt egyszer bocsássák nyílt vitára, hadd tudja mindenki, hogy mi a szándékuk, s mondhasson véleményt, tehessen módosító javaslatot. Ezt a logikus igényt vették ismét semmibe a város "vezetői", holott már a fűtésrendszer felújítása esetében kiderült, hogy valós problémákat vetett fel az MPSZ, a jobbítás szándékával, s minden jel szerint eredményesen. A polgármester meg a képviselőtestület mindebből semmit sem tanult.
Sokan azt hiszik, hogy a magyar választók a vélt sztárokra kíváncsiak, csak! Csak akkor boldog ha a „nagy embereit” látja és hallja! Nem! Ma már az emberek, a hozzájuk hasonló hús-vér embert keresik a politikusaikban.
Tudja a magyar ember, hogy neki olyan gondjai és problémái vannak amelyek megoldásra várnak. Ma néznek legalább 3O magyar nyelven is beszélő, legalább ugyanennyi román nyelven beszélő tv adást (híradóstól és politikai vitaműsorostól), internetet böngésznek, rádiót hallgatnak és napi-heti lapok sokaságát olvassak, internetes fórumokat látogatnak sokan, olvasnak és írnak e-mailt, van mobil telefonjuk (legalább egy) és sorolhatnám a kommunikációs eszközök sokaságát amelyek alapján, ma már tájékozott választókról beszélhetünk.
Az Európa Parlamenti választásokon ugyebár egy RMDSZ-es listára a független jelölt jelent meg vetélytársként. Beindult mindkét stáb kampánygépezete, és már egy valamiféle érzés kialakulhat bennünk a dolgok menetéről.
Tőkés felvonultatja a FIDESZ vezérkarát, templomban hirdeti az „igét”, az RMDSZ pedig felvonultatja a tisztségviselőit és a listán szereplő jelölteket! Nagyjából ez a két kampányban a „vezérvonal”, erre helyeződik a hangsúly, más minden ezen fő csapásvonal alá van rendelve. Magyarán EZ a kampány, a plakátok mellett!
Azt látom, hogy a magyar emberek eleget hallgattak március15-én, augusztus 2O-án, újabban október 23-án, vagy egy-egy kopjafa avatáson és más ünnepélyes eseményeken politikusokat „szólni”, most talán azt várnák el inkább, hogy „párbeszédre” váltsanak át, velük a politikusok. Hisz oly sok információt, hírt hallanak, olvasnak és látnak naponta. De most inkább azokat megbeszélnék, elbeszélnék a napi gondjaik mellett. Az erdélyi magyar választó igényes választóvá vált! A csak egy irányba közlő politikusokból egyre inkább kiábrándul és elfordul! Ezt nem akarják észre venni a kampány-stratégák?
A politikusoktól azt várják el, azért a szép összegű fizetésért amit havonta megkapnak igenis szolgálják az embereket! Ma Erdélyben azt várják el a választottaktól, mint Mikszáth-ék idejében, vagyis lehessen adni neki ügyet (De ne csak olyant ami legalább fél országot, vagy ha azt nem is de legalább egy fél megyét érintsen! Hanem az élet apró kis részleteit, gondjait vállalja inkább!), azt vigye és képviselje a politikus, majd jöjjön vissza és beszéljék meg az eredményeket.
A csíki térségben több mint 1OO eseményt, főrumot és megbeszélést tartottunk a kampányban, eddig! Azt vettem észre, hogy amikor konkrétan beszélgetésre hívjuk az embereket akkor arra szívesebben eljönnek és többen, mint a „nagy-politikusok” szerepléseire. Miért van ez? Még ezelőtt 4 vagy 8 évvel, mintha másként lett volna, akkor nem igazán lehetett résztvevőt látni olyan fórumon ahol nem volt országos politikus. Most meg változik helyzet!
Azt is mondhatnánk változik a világ és az is lehet értékes ami nem fénylik!
Nemrég a GO Rt. újabb hőstette borzolta a kedélyeket: a szemétszállítók nem vitték el az összes hulladékot, amit a lakók annek rendje szerint
kitettek a kapuk elé, mondván, hogy ők csak a háztartási hulladékot kötelesek elszállítani, mert erre vállaltak szerződésben kötelezettséget, ráadásul a megyei hatóság megbünteti őket, ha egyebet is elszállítanak a szemét-telepre. Azóta eltelt jó pár nap, de a sajtóból nem tudhattuk meg, hogy miképpen jutott nyugvópontra az ügy, már ha egyáltalán nyugvópontra jutott.
Azt már akkor hallhattuk a megyei illetékes szájából, hogy nekik semmi kifogásuk, ha virágszárat, faágakat vagy egyebeket is a szeméttelepre szállít a GO Rt., épp csak azt hiányoltam, hogy egyik tévé-adó sem szembesítette ezzel a kifogást nagy szájjal hangoztató igazgatót meg részleg-vezetőt.
Aztán tegnap volt kis időm, s átnéztem az hulladékgazdálkodási szabályzattot, a GO Rt. és a város között megkötött szerződést, illetve a lakókkal megkötendő (figyelem: nem megkötött, hanem a jövőben megkötendő) típus-szerződést. Mit tapasztaltam? Mondhatni a szokásos.
Az összes dokumentum fércmunka, belső ellentmondásokkal. Ha ellenben a dolgokat a maguk hierarchiájában szemléljük, akkor az irányadó a szabályzat, az pedig arról szól, hogy el kell szállítani a szilárd hulladékot (deseu solid). Szó nincs ott csak háztatartási hulladékról,
nem beszélve arról, hogy sehol nem látni egy meghatározást arra nézve, hogy mi is a háztartási hulladék. (Ha valakinek a háztartásában fák is
vannak a kerítés mellett, akkor az azokról elhulló levéltől ki tagadja meg a háztartási hulladék megnevezést?)
A Go Rt és a város között megkötött szerződésben is az áll, hogy a szerződés tárgya a szilárd hulladék elszállítása, illetve az utcaseprés, minden egyéb megkötés nélkül.
Végül jön a fogyasztókkal megkötendő szerződés típusa. Ez már tartalmaz apró megszorításokat (példálu pontosít, hogy nem minden szilárd hulladékra vonatkozik, kivételt képeznek mérgező és a veszélyes hulladékok). Aztán az is bele van írva, hogy a fogyasztó nem teheti be a kukába a virágszárat, faágat, állati eredetű hulladékot (ilyen pl. a macskaszőr - csak egy példa arra, hogy mennyire abszurd, illetve ellenőrizhetetlen az így), de azt nem, hogy nem teheti le a kuka mellé, elszállítás céljából. Az egész szerződésben egy helyen szerepel a háztartási hulladék kifejezés, ott, ahol azt írja, hogy a szolgáltató kötelese elszállítani a teljes kitett hulladék-menyiséget.
Mindent egybevetve: létezik egy szabályzat. Létezik egy szerződés, amiben a GO Rt. vállalja, hogy a város területéről elszállítja a szilárd hulladékot. Akkor meg a fogyasztókkal olyan szerződést kellene kötni, ami ugyanezt tartalmazza. A képviselőtestület által elfogadott típus-szerződés nem felel meg ennek az elvárásnak (kérdés, hogy a 19-ből hányan olvasták végig mind a hat oldalt), de még az sem jogosítja fel a GO Rt.-t, hogy turkáljon a szemétben, s csak azt vigye el, amire kedve van. A szomorú az, hogy a GO Rt. állam a városban, s a felügyeletével megbízott képviselők nem végzik a dolgukat. Azt ellenben bárki megteheti, hogy megállítja őket az utcán, s megkérdi, hogy tiszta-e a lelkiismeretük, amikor felveszik a havi juttatásukat.
Választási kampányt lehet csinálni egyrészt jó kedvből és meggyőződésből, de másodrészt lehet gyűlöletből és megvetésből, vagy akár utálatból, illetve harmadrészt félelemből és kényszerből. Most ez az EP kampány egy ilyen terep, ahol „mindenki hozhatja” formáját.
Azt látom, hogy ott tévedhetünk, ha félelem és kényszerből kampányolunk!
A félelem hatása alatt jó munkát végezni nehéz, hisz a többség azt keresi hogyan védje le magát, hogyan keresse az egér utat, a feladatok elől merre lépjen. Rossz hangulata lehet az RMDSZ vagy akár a független jelölt kampányának, ha a fő motívumává a félelmet teszik, hogy „holnaptól vége a világnak”, ha nem ez vagy az lesz. Tudjuk jól az az ember aki fél könnyen hibázik és talán nem is ez a baj, de a hibáját mesterien képes szőnyeg alá seperni, tehát még esély sincs a korrigálásra és pótlásra.
A második típusba sorolhatókat is látom a lelki szemeim előtt, azokat, akik felpörgetett impulzussal dolgoznak, gyűjtenek, érvelnek, veszekednek és erőszakoskodnak, hogy igen, „most vagy soha”, most kell az RMDSZ-t elbuktatni, mert többet ilyen erős ellenjelöltre nincs lehetőség. Most kell kihasználni minden felgyűlt indulatot, a 18 éves fusztrációt, hogy egyesek a hatalmuk konszolidációja helyett kiszorultak a közéleti pályáról, kispados játékosok sorába. Ezeket az embereket sorolom a fentebbi első kategóriába, ezek az emberek a mi kis „tálibjaink”, akik akkor is ki fogják mondani amit „kell”, amikor a román többségi államhatalom az utolsó magyar iskolánkat, az utolsó helységnévtáblát veszi le és utolsó magyar tagozatos diák végez a Babes-Bólyain. De arra való tekintettel, hogy ezt tényleg őszinte meggyőződéssel teszik, nem lehet rájuk haragudni. Nem szabad! Nem hiszekés vallom az egyetlen helyes gondolat és értékvilág parancsát, a közel másfél milliós közösségünk berkeiben! Szükség van a véleménykülönbségre, azok ütköztetésére és súlyoztatására. Szükség van, mindig az alternatívákra, vagy ha azokból több van a variációkra. Aki azt hiszi egyszemélyben birtokolja az igazságot, vagy mindig csak annak a csapatnak van igaza és az a helyes út ahová besorolt az téved. Hogy ne a szomszéd kerítését ugassam meg, talán ilyen téren legjobb fiaskó számunka az elnökellenes kampányunk volt, de sajnos nem ez volt az egyetlen. Tehát itt is emberek vannak.
Az első típust tartom a helyes útnak. Amikor van egy jó hangulatú kampány, amikor jó kedvel nem félelemből, de nem is gyűlöletből kampányolnak az emberek. Amikor egy olyan jó érzés („feeling”) járja át a teret, amelybe az emberek önszántukból és ösztönösen, nevetve szedik darabokra az apró teendőket! Egymás kezébe adják a munkát, ha valahol, valaki gyengélkedik akkor azt segítik. Én egy ilyen kampányt szeretnék és egy ilyen magyarságot is!
FigyelõBLOG 
