Árus Zsolt

Az esemény egyfajta cáfolata annak a közhelynek számító megállapításnak, hogy  a magyar egy összefogni képtelen, örökösen civakodó nép, s pár nappal Húsvét előtt egy közelebbi magyar feltámadás lehetőségét vetíti előre. Adja Isten, hogy így legyen.

A puszta találkozáson túl természetesen érdemi megbeszélések is zajlottak alig néhány méterre Jókai szobrától. Ezek következtetéseit, a közeljövő tennivalóit egy állásfoglalásban összegezték, öt pontban. Ezen öt pont közül kettő közvetlenül kapcsolódik a Székely Nemzeti Tanács február huszonnyolcadikán tartott ülésének határozataihoz.
Egyik arról szól, hogy immár a KMAT is csatlakozik ahhoz a kezdeményezéshez, hogy hozzunk létre egy nemzetközi munkacsoportot az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének kidolgozására. Olyan kezdeményezésről van szó, aminek célja olyan, a tagországok számára kötelező jogi normák rögzítése, melyek az EU egyes államaiban alkalmazott megoldásokra alapoznak, s amelyek által jogi eszközökkel kikényszeríthetők lesznek azok az intézkedések, melyek biztosíthatják az egyes tagállamok területén élő hagyományos nemzeti kisebbségek megmaradását, fejlődését. Természetesen mindez nehéz küzdelem lesz, s nem megy majd egyik napról a másikra, de ugye köztudott, hogy a leghosszabb út is az első lépés megtételével kezdődik.

A másik pontban a KMAT támogatásáról biztosítja a Székely Nemzeti Tanács arra irányuló kezdeményezését, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése nevezzen ki egy jelentéstevőt, aki megvizsgálja Székelyföld helyzetét, majd a PK fogadjon el határozatot Székelyföld autonómiájáról. Erről azt fontos tudni, hogy Románia számos vállalást tett az Európa Tanácsba való belépése előtt, illetve az ET számos dokumentumát aláírta, de ezek jelentős részéről elegánsan megfeledkezett. Más szóval azt is lehet mondani, hogy a Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta nem kér egyebet, csak azt, hogy Románia tartsa be a saját vállalásait, hisz például a sokat emlegetett 1201-es ajánlás (ami neve ellenére kötelező érvényű) azt mondja, hogy az egy tömbben élő hagyományos nemzeti kisebbségnek joga van sajátos önkormányzatra. Mindezek kikényszerítésére lett volna mód már régen, ha a "legitim" képviselő (az RMDSZ) nem lép be 1996-ban a kormányba, s nem mond le teljes mértékben a külpolitikai eszközökről. Ezért is különösen fontos az, hogy most ezt a dokumentumot az RMDSZ képviselője is aláírta, azaz 12 év után az RMDSZ is vállalja, hogy tevőlegesen csatlakozik egy ilyen kezdeményezéshez. Most más csak az kell, hogy a szót tett is kövesse, hisz ahhoz, hogy a javaslat a Parlamenti Közgyűlés elé kerüljön, azt tíz képviselő kell beterjessze, s joggal várható el, hogy ezek között legyen a romániai magyarság egyetlen ET-képviselője, Frunda György.

A sajtóból arról lehetett értesülni, hogy "Frunda meglátása szerint a kezdeményezés érvényre juttatásának kevés esélye van, hiszen a procedurális előírásokat nem tartották be. ", de ez még csak arra utal, hogy a szenátor nem ismeri részleteiben a kezdeményezést. Ráadásul kampány-időszak van, s egyértelmű az, hogy az RMDSZ-nek semmiképp nem tenne jót, ha közvetlenül a választás előtt kiderülne, hogy egyik kezével aláírta ugyan a közös állásfoglalást, de a másik kezével már akkor és ott az asztal alatt azon dolgozott, hogy azt megakadályozza. Van tehát rá esély, hogy a párt vezetői jobb belátásra térítik Frundát, s egyike lesz azoknak, akik a kezdeményezést beterjesztik. Ha pedig ez megtörténik, akkor már rajtunk múlik, hogy a kinevezendő jelentéstevőnek olyan meggyőzően mutassuk be hátrányos helyzetünket, hogy a Parlamenti Közgyűlés egy számunkra előnyös határozatot fogadjon el. Ismerve a székelyföldi valóságot, a csak papíron (vagy ott sem) létező jogokat, a román hatalom körmönfont praktikát, meggyőződésem, hogy ebben sikerrel fogunk járni.

Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (10) |