Miklós Réka - figyelo.ro

Rengeteg ismerősöm, barátom napjait a romániai egzetemvárosokban tölti manapság, néhol éhezve, néhol elkeseredve, de egy szent cél, egy szebb jövő érdekében. Persze, a szent cél alatt nem minden esetben a diploma megszerzését értem. Mindezzel nincs is probléma, mindaddig, mig képesek vagyunk elfogadni, hogy semmit nem adnak ingyen, és meg kell küzdenünk az eredményekért. Néhány esetben azonban az elkényesztett gyerek bukik felszinre az első döccenőnél, és nem akarják elfogadni, hogy itt, most már nem körülöttük forog a világ. Semmi baj nincs azzal, ha valaki kiválóságra törekszik. Ellenben amikor a tökéletesség hajszolása kényszeressé válik, már nem csak az egészségedet és a kapcsolataidat károsítja, hanem a lehetőségeidben is gátolhat.

Hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy a cél elérése mindenek felett áll, legyen szó a családról, a munkáról, vagy épp a barátokról. Ennek ellenére én úgy látom, hogy ha mindig mindenben a lehető legjobbat akarjuk nyújtani, annak több a káros hatása, mint a pozitív eredménye. Nem hinném, hogy azok a személyek akik életük mottójának a „Nem elégszem meg a középszerű eredménnyel! Csak a vesztesek adják fel! Tudom, hogy többre vagyok képes!” képesek bárminek is örvendeni, amit elértek már az évek során, és a szomorú, hogy nem képesek ráébredni, hogy boldogtalanságuk valódi okozói ők maguk. aki elérhetetlenül magas mércéket állít fel önmaga számára, és egy megközelítő eredménnyel soha nem boldog. , különösen azok körében, akiktől elvárják a sikert. Tény,hogy leggyakrabban felsőoktatási hallgatók és sportolók körében érhető tetten, de a munkahelyeken vagy a családban is jól látható az ilyen hozzáállás. Ezt azért emelném ki, hogy nehogy mér szegény egyetemisták kerüljenek skatujába. Nagyrészt társadalmi betegségnek tekinthető, hiszen hatalmas a nyomás azzal kapcsolatban, hogy mindenki mindenhol még jobban teljesítsen. A profitnak, az eredményeknek, az ötleteknek mindig többnek, jobbnak és kreatívabbnak kell lennie, mint korábban volt, ügyesebben kivitelezettnek, mint korábban más csinálta. És az állandó hajsza, a folytonos elégedetlenkedés aggódáshoz, depresszióhoz, evési rendellenességekhez és mániás-kényszeres viselkedéshez vezet, valamint az illető kapcsolataiban is problémákat okoz. Ami érthető is, hisz ilyen és hasonló gondokkal küzködő személyt elviselni és nehéz, nem beszélve róla, hogy hajlamos környezetétől is ama tökéletességet elvárni, amit még ő maga sem ért el.

Önmagában a kiválóságra való törekvés nem rossz, sőt, nagyon is hasznos dolog. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki elérhetetlenül magas célokat tűz ki maga elé, és azokat nem éri el. Elkezdi magát kritizálni, és innentől az egész egy önmagát gerjesztő folyamattá válik. Mivel elégedetlen vagy magaddal, még keményebben hajszolod magad, mert be kell bizonyítanod, hogy márpedig képes vagy rá, akármi is az. Viszont ha mindez nem egy alkotó izgalomban történik, hanem a megfeleléssel járó görcsös állapotban, az igen káros lehet. Hidd el, nem várja el tőled senki!

A perfekcionista nő párja nincs irigylésre méltó helyzetben. Egy ilyen feleség gyakran újra elmosogat párja után, beleköt abba, hogyan eszik, hogyan öltözik, és kinek mit mond. Mindezt persze azért teszi, mert szerinte a dolgok így helyesek, és ő csak azt szeretné, hogy minden rendben legyen. És tényleg így van, ugyanakkor ezzel csak azt éri el, hogy mindenkit elmar maga mellől, rosszabb esetben elnyomja őket, és lázadókat, vagy betegesen perfekcionistákat nevel maga körül. Nem könnyű a barátok, kollégák helyzete sem. Ha hibáznak, a perfekcionista nem valami elnéző. Számára két mód van valaminek az elvégzésére: az övé, és a helytelen. Talán épp ebből fakad, hogy ritka az a jelenség, hogy a fenn emlitett tipusú nő betöltse a feleség szerepét.
A perfekcionista sosem tud igazán boldog lenni, mert mindig azon aggódik, mások mit gondolnak arról, amit tesz. És mivel az önbizalma nem elég ahhoz, hogy megengedje magának a hibákat, folyton a tökéletességgel van elfoglalva, és észre sem veszi, mennyi szép dolog van az életben. Egy kisebb cél elérése hatalmas boldogság lehetne, ha végre hagyná magát örülni.

Mit lehet tenni, ha magadraismertél de valójában ki szeretnél szakadni a hálóból? El kell fogadni, hogy minden nem mehet, úgy mint a karikacsapás és nem, nem tudunk a fából vaskarikét faragni, bármennyit ábrándozunk is róla. Legyél kicsit kócos, mikor beülsz egy kávéra. Hagyd rendetlenül a lakást, amikor átjönnek hozzá a barátai egy kicsit beszélgetni. És rá fogsz döbbeni, hogy senkit nem érdekel. Talán még bántani is fog,hogy a kutya nem törődik azzal, hogy áll a haja, van-e mosatlan a konyhában, vagy hogy tökéletes-e az az e-mail vagy elgépeltél néhány betűt.

Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (3)

Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon. A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük. Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk. Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint. Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot. Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:
Biztonsági kód*