Antal Karola - figyelo.ro

A számlák kifizetése nem a kedvenc időtöltésem, ezen kijelentés pedig még csak fizikai oldalról közelíti meg a feladatot, ami ennél sokkal összetettebb. Most azonban kíméletes leszek, nem gyúródok bele részletekbe és a dolog szomorú oldaláról is csak rövid említést teszek. Tudják melyik lenne ez? Amikor azon kezdünk gondolkodni, mi mindent vásárolhatnánk azzal a néhány papírdarabbal, amit már nem sokáig szorongat a pénztárcánk. Óvva intek mindenkit a hasonló gondolatokkal való játszadozástól. Nem tesz jót a szellemnek, nem ad neki szárnyakat. Vagyis kevés időre adhat, csakhogy egy érces hangú pénztárosnő szegesdrót szerű viselkedésével hamar visszarángat a valóságba. Kinek van erre szüksége?

Bármennyire is húzodozok a feladattól, mégis muszáj havonta egyszer beiktatni a programba. Ha nem teszem meg én, majd megteszi más helyettem. Legutóbb anyukám manőverezett ügyesen és mielőtt bármilyen kifogást találhattam volna, már ki is tuszkolt a lakásból, felszerelve a kifizetésre váró számlák listájával. Szerencse, hogy a kora délelőtti órákban tette ki a szűrömet, így amire fuldokolni kezdtem volna az egyre melegedő levegő miatt, már egy légkondival felszerelt ruhásüzletben táthattam a szám.

Bámészkodó körutam közepén pottyant a képbe egy volt évfolyamtársam. A gimnáziumi évek alatt kevés ember vált annyira értéktelenné a szememben, mint ez a lány. Most sem bizonyította be, hogy annak idején tévedtem vagy túlzásba estem volna. Majdnem sikerült elosonnia mögöttem, ám az utolsó pillanatban észrevettem. Kipréselt magából egy erőltetett köszönést, majd továbbkaffogott a rózsaszín, cifra mintázattal és toronymagassággal megalkotott lepcsijében. Természetesen a karjára akasztott tityi tatyó (a gyengébbek vagy kevésbé jártasak kedvéért: kicsi táska) sem hiányzott. Ez egyébként, megfigyeléseim alapján, jó alibit tud szolgáltatni a hasonló kellemetlen találkozások alkalmával. A gazdi csak elkezd hirtelen kotorászni benne, valahogy rátalál a telefonjára, panaszosan megjegyzi, hogy mindig elfelejti felhangosítani és a gyakran visszatérő "Ez most fontos hívás, fel kell vennem." kijelentés után már csak egy hátat látunk távolodni. A büszkébbek megalázónak érezhetik az ilyen pillanatokat, de igazából nem az. Tulajdonképpen egy, közös téma hiányában, üres beszélgetés elől való szabadulás. Tehát egyenesen hálát is lehet adni érte a sorsnak.

Visszagondoltam a fent említett példány néhány emlékezetes kijelentésére amiket négy év alatt szándékosan vagy meggondolatlanul ejtett el. A mostani viselkedéséből ítélve elindult azon az úton, amelyikről ahítozott és kisebb ajtók is megnyíltak már előtte a pénz, irigység, árulás világa felé. Gratulálok! Ezután is csak nagyban gondolkodjon (mindenféle téren) és döntéseit fontolja meg jól, kár lenne fiatalon elbukni.

Elbújni pedig az ismerős arcok elől nevetséges, legyen büszke eléréseire és magára is, álljon ki és mutassa meg bátran, hogy ugyanolyan közönyösen és lekezelően tud viselkedni másokkal, mint egykor. Ha képes ezt megtenni, kiváltságban részesülhet. Éspedig, válogatás nélkül főszerepet kap még egy ehhez hasonló irományban, amelyben, bónuszként, a tőle származó idézetek is mellékelve lesznek. Nem ígérhetem, hogy sztárt csinálok belőle, de egy csillogás-gyanús ötlet legfőbb része lehet majd. Villognak majd a fogsorok, mindenki más okból vigyorog...

Legyen Ön az első hozzászóló

Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon. A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük. Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk. Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint. Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot. Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:
Biztonsági kód*