Szász Hargita - figyelo.ro

A napokban olvastam egy érdekes cikket, amely szerint az email alkonyát éljük. Helyét átveszik a különböző chat-, instant messenger programok, a Skype, a Yahoo messenger, az Msn, a Twitter meg az olyan közösségi portálok, mint a Facebook. Elgondolkodtam. Hiszen én is lassan csak a munka kapcsán használom az emailt, a barátaimmal sokkal inkább messengeren kommunikálok…

1997-ben Tusnádfürdőn ismerkedtem meg egyik legkedvesebb barátnőmmel, nevezzük Katának. Ő bukaresti volt, és évente egy-két alkalommal találkoztunk. A kapcsolatot levélen keresztül tartottuk. 6 kerek éven át jöttek-mentek a levelek Csík és Bukarest, majd Kolozsvár és Bukarest között. Katának levelet írni külön ceremónia volt. A gondolataimat színes papírra vetettem, amelyet aztán ahhoz illő borítékba csomagoltam. Hosszú-hosszú leveleket írtunk egymásnak. Néha magam is elcsodálkozom, hogy volt türelmem hozzá… De néha annyira hiányzik. Egy darab fehér papír, amelyre kiöntöm a lelkem. Kata az egyik legjobb barátnőm lett, annak ellenére, hogy nagyon ritkán találkoztunk. Levélpapíron át támogattuk egymást érettségi alatt, egyetemi felvételi alatt, sofőrvizsga előtt, az első-második-harmadik szerelmi csalódáskor. 6 év után a levélpapírt felváltotta az email. Elektronikus levélben írta meg, hogy férjhez megy, ott választottunk neki menyasszonyi ruhát… Majd én is Bukarestbe költöztem, s így jöttek a személyes találkozások. Azóta ő Prágába költözött. Az első gyereke születésekor még mellette voltam. A második gyerek születéséről sms-ben értesültem, majd Facebookon láttam fotókat róla. Ha tudni akarom, mi történik velük, elolvasom a Kata blogját. Egyébként meg Yahoo messengeren és Skypen tartjuk a kapcsolatot. Nagyokat beszélgetünk. Még ma is közel érzem magamhoz. Bátran kiöntöm neki a lelkem. Nem érzem a távolságot, nem érzem, hogy évente egyszer-kétszer látjuk egymást csak.

Működhetnek ezek a virtuális kapcsolatok? Virtuális barátságok? Annyiszor felteszem magamnak a kérdést, főképp mostanában… Nagyon örülök ennek a felgyorsult kommunikációnak. Örülök, hogy bármikor beszélhetek vele, ezerféle módon. Jó a technika. Csak néha olyan jó lenne egyszerűen csak megölelni. Az érintést – sajnos – semmi sem helyettesítheti… De azért, ha belegondolok, hogy a sok új kommunikációs eszköz hiányában mennyivel nehezebb lenne tartani a kapcsolatot, ápolni a barátságot, akkor hálás vagyok mindenkinek, aki ezt kifejlesztette. És közben azért igyekszem mindent megtenni, hogy az igazi, szemtől-szemben való találkozók ne maradjanak teljesen ki az életünkből. Ez a legtöbb, amit tehetek…

Legyen Ön az első hozzászóló

Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon. A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük. Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk. Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint. Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot. Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:
Biztonsági kód*