Fáklyás megemlékezést tartott kedden délután a sepsiszentgyörgyi köztemetőben a Történelmi Vitézi Rend és az Erdélyi Magyar Ifjak a Doni katasztrófa évfordulóján.
Az elesett katona nem ellenség, azok a katonák, akik életüket adták egy eszméért, egy hazáért, azok hősök, akár magyarok, németek oroszok, vagy románok voltak – hangzott el a megemlékezésen.
Nem kell annyira messze menni a történelemben, ez velünk élő történelem, apáink, nagyapáinkról van szó, akik itt harcoltak, akikre éppen emlékezünk. Fontosnak tartjuk azt, hogy méltó emléket állítsunk- mondta el Nagy Zoltán, a szervező Történelmi Vitézi Rend képviselője.
A 67 év előtti történéseket Bordás Attila idézte fel, majd Incze Zsolt református lelkész és Szabó Lajos római-katolikus kanonok mondott imát az elesettek lelki üdvéért.
Az ünnepségre a világháborús hősök obeliszkjénél került sor, mert a Don-kanyarban elesettek emlékére állított keresztet ismeretlenek a napokban ellopták.
A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én törte át a II. Magyar Hadsereg Don-kanyarban felállított védővonalát. A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, a németek által magukra hagyott, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei vesztek oda értelmetlenül a -40 fokos orosz télben. Az áldozatok számát 130 ezerre becsülik - adja hírül a Régió Rádió.
Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (3)
Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon.
A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük.
Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk.
Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint.
Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot.
Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
A napokban egy tévéműsorban ismét a gyergyószentmiklósi jégkorong volt a téma. Ott hangzott el az, hogy a műjégpályát vissza kellene adni Bukarestnek, hogy az újítsa fel, viselje gondját. A gondolat nem új, a példa nincs is messze, hisz a csíkszeredai csarnokot ugyan Vákár Lajosnak nevezik, de nem a város tulajdona, hanem a minisztériumé. Az állta a felújítás költségeit, annak fáj (fáj? dehogy fáj!), ha magas a villanyszámla, vagy ha meghibásodik valami.
Folytatás