Somodi Zoltán: Lakossági fórum lakosság és fórum nélkül!
(egy újabb félretájékoztatás a távfűtési rendszer beruházásáról)

Az értelmező szótár szerint a fórum szó többek között nyilvános eszmecserét, vitát jelent. A szeptember 16-án megtartott „szervezkedés”, ahol biztonsági egyenruhások szelektálták a résztvenni óhajtókat, minden volt, csak fórum nem, ráadásul eleinte még az újságírókat is ki akarták tiltani. Utólag kiderült, hogy a figyelmes válogatásra azért volt szükség, hogy az úgynevezett szavazás sikeres legyen.

Meg vagyok győződve, hogy az igennel szavazóknak fogalmuk sem volt, hogy kétszer is a zsebük ellen szavaztak, mert arra már senki sem figyelmeztette őket, hogy amikor a külföldi beruházó mellett döntöttek, akkor abba is beleegyeztek, hogy a beruházás összes költségeit a fogyasztók fogják megtéríteni. Amikor pedig arra adták a voksukat, hogy az önkormányzat bérbe adjon egy területet a beruházónak, akkor azt is vállalták, hogy az előre kifizetett bérleti díjat majd visszafizetik a beruházónak, valószínű kamattal együtt. Azt, hogy a fogyasztók fogják megtéríteni a beruházás költségeit, soha nem verték nagydobra, a bérleti díj pedig gyergyói unikum, mert sehol Romániában egyetlen önkormányzat sem kér a közszolgáltatóktól  bérleti díjat közterületekért azért, hogy ezzel is ne növeljék a szolgáltatások árát. Sok városban még a vállalkozóknak is szimbolikus bérleti díjért kínálnak közművesített területeket, azért, hogy minél több munkahelyet teremtsenek a lakók számára. Kíváncsi lennék, ha az önkormányzat bérmentve adná a területet a szolgáltatónak, akkor is kifizetné a Közüzemek adósságát? A választ gondolom mindenki sejti. Az önkormányzat itt is csak félmunkát végzett, mert csak ezért a néhány négyzetméterért kért bérleti díjat, a meglévő kazánházak alatt levő területekért nem. Biztos vagyok, hogy ezt a gesztust nem következetlenségnek könyveli el az önkormányzat, hanem mint a fogyasztók iránt érzett „messzemenő” gondoskodást.

Szerencsére egy ilyen szavazási cirkusz  jogi szempontból érvénytelen, mert egyrészt a szavaztatási szándékot nem hirdették meg előre, így a megjelent személyek csak a részvételre kaptak felhatalmazást lakótársaiktól. Másrészt egy ilyen fontos problémában, amikor a fogyasztók zsebére megy a játék, 40 ember nem dönthet 9000 ember sorsa fölött, ilyen esetben egy becsületes önkormányzat népszavazást ír ki. Törvény szerint a közszolgáltatási rendszereknél végzett beruházások megszervezése és finanszírozása a mindenkori önkormányzat kötelessége, tehát ezek költségei nem terhelhetik a fogyasztókat beleegyezésük nélkül.

Amikor a  polgármester úr kijelentette, hogy a tömbházlakó előnyöket élvez a város többi lakójával szemben, vajon ezekre az „előnyökre” gondolt, hogy kifizethetik az önkormányzat helyett a távfűtési rendszer felújításának költségeit, sőt a Közüzemek adósságait is? Attól tartok, hogy a tömbházlakók rosszul fogják érezni magukat ennyi „előny” birtokában, ezért vajon nem lehetne némi előnyöket biztosítani a város többi lakójának is? Például kifizethetnék (szintén az önkormányzat helyett) a víz- és csatornázási hálózatok felújítását és kibővitését, majd közös előnyként a tömbházlakókkal együtt (hogy ne legyen „faji” megkülönböztetés) az utcák leaszfaltozását is. Így milyen hamar puccba lehetne vágni a várost. 
 Én is részt szerettem volna venni ezen a rendezvényen  mint érdekelt fogyasztó, de a szükséges „engedélyeket” az idő rövidsége miatt nem volt időm beszerezni, ezért észrevételeimet és kételyeimet ez úton teszem nyilvánossá. 

Az most már teljesen egyértelmű, hogy a polgármester az első perctől kezdve a távhőszolgáltatás privatizálását akarta, ráadásul úgy, hogy csak egy bizonyos cég legyen a nyertes. Ennek tudható be a lakosság és a tanácstagok félretájékoztatása, valamint a törvénytelen intézkedések és tanácshatározatok sorozata. Ezért nem pályáztak közpénzekre, sőt még a szükséges dokumentációkat sem készítették el. Egy józanul gondolkodó önkormányzat nem enged ki a kezéből egy biztos jövedelmet, amely a távhőszolgáltatás nyereségéből származik, hisz ennek a felhasználásáról az önkormányzat dönt, abban az esetben, ha a szolgáltató cég az önkormányzat alárendeltségébe tartozik, mint ahogy eddig volt. Magántőkével működő cég esetében az önkormányzat nem szólhat bele a nyereség felhasználásába, így azt a szolgáltató zsebeli be. Hogy mit jelent az önkormányzatnak a közszolgáltatásokból származó nyereség, néhány példával bizonyítom:  1995 és 2001 között (amikor a Közüzemek nyereséges volt) a gyergyószentmiklósi egyetem  beindításához szükséges összeg nagy részét a Közüzemek nyereségéből fedezte az akkori önkormányzat, úgyszintén a Monturist cég megalakulásakor létrehozott alaptőke második legnagyobb részvényese a Közüzemek volt. Ugyanebben a periódusban még kb. 600000 euro értékben fejlesztéseket végeztek (előre szigetelt csövek, új kazánok és hőcserélők stb).

A távhőszolgáltatás privatizálását igazoló érvek, amelyeket a polgármester úr szokott emlegetni (a Közüzemek adóssága, az önrész hiánya, a fűtési rendszer működőképtelensége) gyerekes  mesék, a helyzetet ismerő szakembereknek nem bizonyíthatóak. Attól sem riadtak vissza (a közüzemek igazgatójával együtt), hogy kierőszakolják a gáz lezárását, zsarolva ezzel a tanácstagokat a döntéshozatalban. Ugyanakkor pánikhangulatot keltettek a fogyasztók között, így próbálván bizonyítani, hogy a melegvíz és a téli fűtés sorsa a privatizálás megvalósításától függ. Sajnos a tanácstagok többsége bedőlt ezeknek az álérveknek és kezdték elhinni a polgármester meséit.  Arra sem figyeltek, hogy milyen kötelező lépéseket kell betartani közszolgáltatási beruházások esetében, még akkor is, ha ezek magántőkéből történnek.  A törvény előírja, hogy minden távfűtéssel rendelkező településnek kell rendelkeznie egy hosszú távra szóló fűtési stratégiával, amelyet a tanács is el kell fogadjon. Ez a stratégia csak  akkor módosítható (egy újabb határozattal), ha egy más beruházási javaslat olcsóbb hőenergiát biztosít, vagy pedig, ha a beruházás értéke csökken. A fűtési stratégia elfogadása után a polgármester meg kell rendelje a megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet a tanács is el kell fogadjon. Ezután, mivel közérdekü problémáról van szó, ezt a dokumentációt 30 napra közzé kell tenni, hogy bárki véleményezhesse a beruházást, majd ezt követi a kivitelezési terv és a közbeszerzéshez szükséges dokumentáció elkészítése.  A következő lépés a különböző pályázatokon való részvétel, illetve, ha a tanács egy beruházó cég bevonása mellett dönt, akkor meg kell hirdetni a nyilvános közbeszerzési eljárást. Minden esetben kötelező a jóváhagyott fűtési stratégia szerint összeállított megvalósíthatósági tanulmány betartása.

Mi történt a valóságban? A tanács jóváhagyta a fűtési stratégiát. Ez volt talán az egyetlen törvényes eljárás, ezután a tanács hibát hibára halmozott, beleértve a súlyos törvényszegéseket is:
•    Nem követelte meg a  polgármestertől a megvalósíthatósági tanulmány megrendelését (ez a mai napig sem készült el).
•    Elnézte, hogy a város meg sem próbált résztvenni különböző pályázatokon, ahol meg nem térítendő összegeket nyerhetett volna a távfűtési rendszer felújításához.
•    Beleegyezett egy olyan pályázat meghírdetésébe, miszerint a távfűtési rendszer felújítását magántőkéből fedezzék, párhuzamosan a szolgáltatás privatizálásával, annak ellenére, hogy tudhatta, hogy a város nem rendelkezik egy olyan pályázati dokumentációval, amelyet a jóváhagyott fűtési stratégia alapján állítottak össze, és tartalmazza az önkormányzat elvárásait a beruházó céggel szemben.
•    Nem volt kifogása az ellen, hogy a város a beruházó cég kiválasztására nem nyilvános közbeszerzési eljárást hirdetett (ez a módszer adott volna lehetőséget arra, hogy a város és főleg a fogyasztók számára a legkedvezőbb feltételeket biztosító cég nyerjen). A beruházó céget meghívásos alapon történő pályázaton választották ki. Ez az a módszer, amellyel a már az előre kiválasztott céget lehet nyertesként kihozni, különösebb törvénysértés nélkül. A feltétel az, hogy legalább három cégnek kell felajánlani a beruházási lehetőséget. Ezt úgy szokták csinálni, hogy a kiválasztott cégen kívül, még kettőt meghívnak, amelyekről biztosan tudják, hogy nem akarnak résztvenni a pályázaton,  így lehet elérni, hogy a már előre kiválasztott cég legyen a nyertes. Ez történt Gyergyószentmiklóson is.

Sajnos e felsorolással a törvénytelen intézkedések sorozata még nem zárult le, mert mint utólag kiderült, a beruházó nagymértékben eltért a jóváhagyott fűtési stratégiától, ráadásul   a beruházás értéke is és a   hőenergia ára is  a kétszerese lett a stratégiában levő értékekhez képest, de lehet, hogy még több, mert a beruházó cég a mai napig nem rendelkezik egy végleges dokumentációval, amely tartalmazná a műszaki adatokat és a gazdasági mutatókat, tehát nem lehet meg a tanács jóváhagyása sem ezekre a munkálatokra. Például az új kazánházra még nem létezik kivitelezési terv sem, de a bérleti díj már meg van (úgy látszik ez a legfontosabb). A kérdés az, hogy egy ilyen cég, amelyik nem az előírt beruházási munkálatokat akarja kivitelezni, hogy nyerhette meg a pályázatot, mert ilyen esetben, törvény szerint, a pályázót ki kell zárni. Ha egy pályázó a stratégiától eltérő munkálatokat akar végezni, akkor a törvényes eljárás az, hogy benyújt a tanácsnak egy előtanulmányt, amely bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldás jobb, mint ami a stratégiában van. Ezt, ha a tanács elfogadja, akkor egy új stratégiát kell összeállítani, amelyet egy tanácshatározat követ és folytatódik a már fentebb leírt eljárásokkal. Mivel a leírtakból semmi sem történt meg teljesen érthetetlen, hogy a beruházó hogy foghatott neki a munkálatoknak. Ezek a legsúlyosabb törvénysértések közé tartoznak.

Végül is nekem nem annyira a privatizálással van bajom, hanem inkább a módszerrel, ahogy kiválasztották ezt a céget, és főleg a beruházó elképzeléseivel, miszerint a munkálatok ellenértékét a fogyasztók nyakába varrják, anélkül, hogy figyelembe vennék a törvény előírásait és a fogyasztók akaratát. A hőenergiának olyan árat szabnak meg (most 220 lej/Gcal emlegetnek, de szó volt  300 lej/Gcal is), amely  irreális egy teljesen felújított távfűtési rendszer esetében, ahol a szükséges hőenergiát 85%-ban fahulladékból és 15%-ban földgázból állítják elő. Így az ország legdrágább hőenergiája a mi városunkban lesz, mert  ilyen feltételek mellett a hőenergia reális ára kb. 115 lej/Gcal kellene legyen.

Hogy mit jelent a 220 lejes hőenergia ár országos viszonylatban ? Nézzünk néhány példát: Románia összes távfűtéssel rendelkező városából a hőenergia ára mindössze 8 településen haladja meg a 200 lej/Gcal, (a legdrágább 245,8 lej/Gcal). Ezekben a városokban általában könnyű vagy nehéz fűtőolajjal állítják elő a hőenergiát, és a távfűtési rendszerek is elavult állapotban vannak. A fahulladékból előállított legolcsóbb hőenergia ára 84,13 lej/Gcal (ld. www.anrsc.ro).  Országos szinten a hőenergia átlagára kb. 150 lej/Gcal, ez különben a felső határ, amiért még megéri a távhőszolgáltatásra kapcsolódni, mert ennél jóval olcsóbban, földgázból, egyéni központi fűtéssel sem lehet előállítani a hőenergiát (ez kb. 140 lej/Gcal). Tehát a 220 lejes árral működő felújított rendszer már eleve halálra van ítélve, mert a fogyasztók rendre le fognak válni,  és a távfűtés végül megszűnik. Kár lenne, mert a távfűtés a legkényelmesebb és legbiztonságosabb a jelenlegi fűtési rendszerek közül. Sajnos azok fognak a legrosszabbul járni, akiknek nem lesz anyagi lehetőségük egyéni, vagy akár lépcsőházi központi fűtés megvalósítására.     

Léteznek „fogyasztóbarát” magántőkével működő hőszolgáltató cégek is, ezt pont a polgármester úrtól tudjuk, aki többször is emlegette, hogy Ploiesti-en is privatizálták a hőenergia-szolgáltatást és mindenki elégedett, de azt már bölcsen elhallgatta, hogy a fogyasztók miért elégedettek. Ez egy francia magántőkével működő hőszolgáltató cég Dalkia névvel és a világ 36 országában végez hőszolgáltatást (Amerikai E.Á, Anglia, Németország stb), Romániában Ploiesti és Tulcea városokban. Azon szolgáltatók közé tartozik, amelyek megértették és elfogadták, hogy közszolgáltatásból nem illik, nem lehet(ne) hirtelen meggazdagodni, viszont hosszú távon  biztosít egy tisztességes megélhetést és egy stabil piacot. Ők bérelik a Brazi-i hőerőművet is, amely földgázzal és nehéz fűtőolajjal működik, ellátja a várost hőenergiával és elektromos áramot is termel.  A hőenergia ára 117 lej/Gcal. Tulcean (Gyergyóhoz hasonló hőigényű város) a kazánházak egy része már földgázzal működik, a többi még könnyű fűtőolajjal (amelynek az ára több mint kétszerese a gáz áránál), a hőenergia ára pedig 150 lej/Gcal (ld.www.anrsc.ro). Közben mindkét városban folynak a távfűtési rendszer felújítási munkálatai, ezek árát viszont nem a fogyasztók fizetik meg. A megdöbbentő az, hogy annak ellenére, hogy a polgármester tudott erről a cégről mégsem hívta meg  a beruházási pályázatra, pedig biztosan eljött volna, mert Romániában is terjeszkedni akar. (nyilvános közbeszerzési pályázat kiírása esetén, ez a cég magától jelentkezett volna)

Ilyen árakat,  gondolom, a gyergyói fogyasztók is elfogadnának annak ellenére, hogy itt az üzemanyag sokkal olcsóbb, mert a hőenergia 85%-át fahulladékból állítják elő. Az sem  érdekelné különösebben a fogyasztókat, hogy ki a szolgáltató, ha a hőenergia ára és minősége megfelelő.

Gyergyószentmiklós, 2009.szeptember. 21.        

Somodi Zoltán
ny. épületgépész                         

Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (34)

Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon. A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük. Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk. Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint. Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot. Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:
Biztonsági kód*