A választási csalás fogalmát már az ókorban is jól ismerték. Számos
feljegyzés tanúskodik arról, hogy a minél nagyobb politikai befolyás
elérése érdekében a különféle csoportosulások agyafúrtabbnál
agyafúrtabb trükköket vetettek be. Nem volt ez másként a 19. század
végi Brassóban sem, ahol a vármegyei
szász politikai elitek közgyűlésén az egyik fél meg nem engedett
eszközöket alkalmazott a szavazás eredményének manipulálása érdekében -
olvashatták a korabeliek 1895 februárjában a Brassói Lapokban.
Az eset ennyi idő távlatából derültséget vált ki, abban az időben viszont nem kis feszültséget generált. Vajon az SZDSZ küldöttbotrány-ügye 100 esztendő múlva sokakat fog megmosolyogtatni?
Kiderül, hogy a román lobbi diplomáciai szinten is jól működik, mindent megtesznek a nemzeti törekvések érvényre juttatásáért. Továbbá értesülhetünk egy öngyilkosságról, főügyészi kinevezésekről, veszett kutyák garázdálkodásairól és a veszettségnek egy érdekes szinonimájával is megismerkedhetünk. Szó lesz még egy hírlapi kacsáról valamint a Függetlenségi Párt kettészakadásának román sajtóbeli visszhangjairól.
Brassói Lapok: politikai, társadalmi és szépirodalmi lap. Első évfolyam, 1895, február 19. kedd, 22. szám. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal: Brassó, Kolostor-utcza, 26. sz. Felelős szerkesztő Dr. Vajna Gábor, szerkesztő Hargittai Béla. Kiadó és laptulajdonos a „Brassói Magyarság Intéző Bizottsága”
A „hat szó” többség című veretes írásból kiderül, hogy egyes körökben a kelleténél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a Brassó vármegyei szász választópolgárok az 1895. február 15-i közgyűlésükön a mérsékelt szászok mindössze „hat szónyi többséget” tudtak szerezni maguknak. Ezzel a minimális többséggel kerekedtek felül a zöld szászokon és hozták meg a határozatot, mely szerint helyeslik az országgyűlési képviselőknek a szabadelvű pártban való további tevékenységüket. Továbbá arról is beszélnek, hogy a szászok egyre inkább elkeseredettek, állítólag a magyar kormány erőszakos magyarosítási törekvései miatt, ezért ébredezik már a szász nemzeti öntudat és hadat üzenne nemzetiségi jogai elbitorlójának, a magyarnak. A lapszerkesztők nem kicsinylik le a zöld szászok által elért eredményt.
„Azonban valami különleges jelentőséget nem tulajdonitunk neki azon egyszerű okból, miután értesüléseink és tapasztalataink szerint nem elveik erejével szerezték meg a zöldék e tekintélyes kisebbséget, hanem kizárólag nagymérvű izgatásaik által és ez által is csak ugy, hogy a mérsékeltek elbizakodottsága és abból folyó teljes készületlensége hatalmas szövetségesül szegődött hozzájuk.”
Elvi erővel már csak azért sem hathattak, mert ők maguk –a zöldek- vallották be hivatalosan, hogy egyáltalán nincsenek elveik – teszik hozzá a szerkesztők. Mindez a Kronstädter Zeitung vezércikkében és a zöldek újévi kiadványában, az „Aufruf an die sächsischen Reichstagswähler”-ben is jól kimutatható.
Az „Aufruf”-nak három programszerű pontja van: „1. A jelen legsürgősebb feladata, hogy népünk éltető szellemi öntevékenység és saját akaratnyilvánitás által tiszteletet parancsoló magatartást tanusitson.
2. Az 1890-ik évi szászprogramhoz rendületlenül ragaszkodni kell.
3. A képviselők lépjenek ki a szabadelvű pártból, ha a kormány nem tesz eleget a programm elengedhetetlen követelményeinek.”
A dolog annyiban sántít a szerzők szerint, hogy a második és harmadik pont a mérsékeltek programjában is benne van, míg az első pont „nem egyéb mint egy nagyhangu mondás, mely teljes általánosságban mozog.” „A zöldek maguk sem tudják, hogy mit akarnak, csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, ezt a benyomást teszik reánk összes czikkeik, kiáltványaik, felolvasásaik...” A lap szerint puszta tagadás alapján pozitív célokat kitűzni valamint pártot alapítani nem lehet, ezért meggyőződésük, hogy a február 15-i közgyűlésen az a jelentős számú kisebbség, mely Lurtz Károly ellenindítványát támogatta „nem közös elvek által összehozott egyének szervezetének, mint inkább egy alkalmi czélra izgatások által összetoborzott tömegnek tekintendő.”
A szavazás előtti ellenkampány modora körülbelül olyan lehetett, mint Schiel János gyárosnak a közgyűlésen elmondott szónoklata, amelyben Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek a szászokon elkövetett kegyetlenségeit ecsetelte. A mérsékeltek csak nevettek az egészen és, ami ezután következett az csak az SZDSZ sztorival vetekedhet. A lapírók szerint minden izgatás ellenére jóval nagyobb többséggel nyerhettek volna, amennyiben kellő intézkedéseket foganatosítottak volna a gyűlés lebonyolítására. Nemcsak akkor követtek el hibát, amikor a termet jó korán ebéd után kinyitották és így bárki emberfia bemehetett, amelynek következtében 100-150 párttag kint rekedt, akik megunván a várakozást, az eredménnyel mit sem törődve hazamentek, hanem a név szerinti szavazás helyett „egyszerűen azt a módot alkalmazták a többség kipuhatolására, hogy a kik a zöldek inditványát pártolják, azok a terem első, a mások pedig a terem hátulsó ajtajánál menjenek ki s olvastassanak meg az illető ajtókhoz állitott bizottsági tagok által.” Ennek az lett a következménye, hogy a teremben lévő nem választótagok is szavazhattak, másrészt a zöld választók a szavazást követően a másik ajtón újra visszamentek szavazni.
„Csakis igy lehet megmagyarázni azt az eredményt, a mely szerint 454 és 488 tehát összesen 902 választópolgár –és ha ezekhez hozzá számitjuk a jelen volt legalább 100-ra menő nem választót, - kerek számmal 1000 ember lett volna csak a földszinten abban a teremben, a melyben 600-700 embernél több semmi esetre sem fér el.” Ehhez még hozzá kell számítani, hogy a zöldek folyamatosan inzultálták a mérsékeltek szónokait, egyeseket erőszakosan el is hallgattattak és a kételkedő szavazókat pedig a kijáratuk felé vonszolták. Ezek ismeretében „teljesen megértjük azt a meglepő és váratlan eredményt, a melyet a szavazás felmutatott és valami nagy fontosságot és különösen elvi jelentőséget nem tulajdonitunk neki.”
A "Román fészkelődések" című cikk tudatja, hogy az újonnan alakult francia kabinetben a hágai kongresszusról, románbarát magatartásáról ismert, a Dreyfus-ügyben elhíresült Trarieux szenátor igazságügyminiszter lett. „A román kultur-liga ez alkalmat arra használta fel, hogy e miatt érzett örömének kifejezést adva a román nemzeti törekvéseket ismételten figyelmébe ajánlja. A miniszter Urechiahoz címzett válaszlevelében biztosította a Ligát, hogy „eddigi érzelmeit jelenlegi állásában is változatlanul meg fogja őrizni.” Megtudhatjuk, hogy a liga nemcsak Franciaországot, hanem az angol közvéleményt is meg akarja nyerni magának.
Idézet következik a „The Gazette” című angol lapból: „A román nép mozgalmai a mult évben oly mérveket öltöttek, melyeket tovább nem lehet igorálni. Ez a mozgalom legnagyobb részében valóságos nemzetközi kérdéssé vált, mely Károly király kormányának is sok gondot okozott, mert e miatt az Osztrák-Magyar monarchia és Románia között a viszony az utóbbi időben nagyon is feszült lett.” Most is ez játsszuk csak ellenkező előjellel, lásd a székelyföldi autonómia kérdésének tematizálása a nemzetközi sajtóban. A liga Romániában is hathatós tevékenységet fejt ki. Február 5-én az „Ateneul” A romanizmus a multban és a jelenben” nagytermében megünnepelték a román fejedelemségek egyesülésének és a liga alakulásának évfordulóját. Az alkalomból Jonescu Gion tanár „címmel tartott felolvasóestet. „E felolvasása román történetirók által tökéletességre vitt történelemhamisitás valódi remeke, telve a magyar nemzet ellen a legképtelenebb vádakkal.”
Különfélék: Réthi Dezső a marosvásárhelyi ipar és kereskedelmi kamara titkára gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt pénteken délután főbe lőtte magát és azonnal szörnyethalt.
Új főügyészi helyettes: az erélyi részek büntető igazságszolgáltatása új főügyész helyettest kapott, Lázár Aurél, címzetes főügyészi helyettesi ranggal fölruházott kolozsvári királyi ügyész személyében, aki dr. Jeszenszky Sándor, belügyminiszteri osztálytanácsossá kinevezett főügyész helyettes utóda lett.
Veszett ebek: egy hosszúfalvi olvasó arról tájékoztatja a szerkesztőséget, hogy két veszett eb kilenc gyermeket mart meg. A szerencsétleneket Budapestre szállították.
„Elszabadult oroszlán”: vasárnap délután Brassó szerte szárnyra kapott a hír, hogy Klugszky állatseregletéből egy hatalmas hímoroszlán szabadult el és Hosszúfalu felé véve az irányt két embert menten felfalt. A rémes hír szerencsére valótlannak bizonyult, a rendőrség és maga a tulajdonos is megerősítette, „az egész dolog csak egy mese volt, melyet valami éles fantázia eszelt ki.”
Bevallom őszintén, eddig még nem találkoztam az „ebdüh” kifejezéssel, de annyira megtetszett a veszettségnek ez irányú megközelítése, hogy közzéteszem: 1895. február 6-án egy meglőtt kutya boncolását követően az állategészségügyi rendőri boncolás megállapította, a kutya tényleg „ebdüh” betegségben szenvedett.”
Az 1895. március 2-ai, szombati, 27. lapszám a „Tribuna” című román lap a Kossuth-párt kettészakadása kapcsán tett észrevételeit közli. „A Kossuthisták” című vezércikkben a következő olvasható: „A Kossuth-párt, mely a megalakulásától kezdve a mai napig a legvadabb sovinizmust üzte, széthullott, kétfelé vált. "
Wekerle vigasztalódhatik: egyházpolitikája által sikerült a Kossuth-pártot szétrombolnia, mert az 1892-iki 102 Kossuth-párti képviselő 3 táborra van osztva: "az Eötvös Károly táborára s e két utóbbi (t. i. Justh Gy. és Ugron Gábor-félére). Azonban az egykori társak közötti harcz sokkal ádázabb, mint a kormány elleni tusa.” A szerző megállapítja, hogy az egykor hatalmas Kossuth-párt most parlamenten belül és kívül is demoralizálva van, tőlük már egy magyar kormánynak sem kell félni. Hasonlóképpen Bécsnek sem kell fájjon a feje a függetlenségpártiak miatt, hisz az Ugronisták kormányképes ellenzékké készülnek átalakulni, míg a Justh-féle csoportosulás tagjai mandátumaik megtartása érdekében meg lesznek elégedve, ha a kormány mellett haladhatva hangsúlyozhatják Magyarország függetlenségét.
A nem magyar nemzetiségieket egyáltalán nem tölti el szomorúsággal, ami a Kossuth-párttal történt, „mert hát nem kell elfelejtenünk, hogy azok, kik kiválólag versenyeztek a magyar kormánnyal a sovinizmusban, a Kossuthisták voltak. A tőlük való félelmükben és népszerűségük megakadályozása érdekében vittek véghez „a liberális kormányok oly sok bűnös törvénytelenséget ellenünk. A Kossuthizmus teljes feloszlása a virradás napját jelentette Magyarország politikai életében.”
Legyen Ön az első hozzászóló
Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon.
A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük.
Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk.
Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint.
Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot.
Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
MúltFigyelő 
A szavazás előtti ellenkampány modora körülbelül olyan lehetett, mint Schiel János gyárosnak a közgyűlésen elmondott szónoklata, amelyben 
A "Román fészkelődések" című cikk tudatja, hogy az újonnan alakult francia kabinetben a hágai kongresszusról, románbarát magatartásáról ismert, a Dreyfus-ügyben elhíresült 
Kossuth-párti képviselő 3 táborra van osztva: "az 
Legyen Ön az első hozzászóló
