Címlap arrow MúltFigyelő arrow Háború és béke
Címlap
Székelyföld
Szórvány és Partium
Belföld
Magyarország
Külföld
EU-Rovat
Sport
FigyelõBLOG
MegFigyelõ
MúltFigyelő
IfiFigyelő
figyelo.ro lapcsalád
Bulvár
Egykor és ma
Bejelentkezés





Bejelentkezés
Elfelejtette a jelszavát?
Még nem regisztrálta magát? Regisztráljon most!
 
Román Nemzeti Bank - március 25. - 1 USD=3,04 RON | 1 EUR=4,06 RON | 1 GBP=4,55 RON | 100 HUF=1,54 RON
 
Háború és béke Nyomtatás E-mail
MúltFigyelõ
2008. július 10. csütörtök 16:48

Sólyom István - figyelo.ro

A hosszú huszadik század vége felé járunk. Öt év és kitör a földkerekség addigi legnagyobb, legpusztítóbb háborúja. Dúl az imperializmus, konfliktusok tömkelege zajlik a gyarmatokért és a nyersanyaglelőhelyekért, elképesztő méreteket ölt a fegyverkezési verseny. A monarchiában mindeközben lázonganak a nemzetiségek, fényesen világít a nacionalizmus eszméjének lángja. A Vajdahunyadi Hírlap publicistája elmélkedett el 1909 tavaszán a háborúról, a nemzetiségi problémákról és azok a korban divatos orvoslási módozatairól.
A háborús veszélyeket követően egy jóval békésebb témáról olvashatnak. A napjainkban is impozáns látványt nyújtó vajdahunyadi várról, annak történelmi, identitásformáló, kultúrtörténeti jelentőségéről és restaurálási nehézségeiről kaphatunk képet.

Vajdahunyadi Hirlap: politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak egy évre 8 korona, fél évre 4 korona, egy  negyed évre 2 korona. Laptulajdonos a „Vajdahunyadi Hirlap” lapkiadó vállalat. I. évfolyam, Vajdahunyad, 1909., márczius 25, 2. szám.

„Ave Caesar, morituri te salutant!

K. Légy üdvöz Caesar, azok kik el vannak készülve a halálra is, üdvözölnek!
Légy üdvözölve nagy eszme, mely teljes meggyőződésünkig átjárta lelkeinket; készebbek vagyunk érted meghalni, mintsem feladjuk meggyőződésünket. Kül és bel ellenség közeledik sáncaink felé. Kül és bel ellenség szét akarja robbantani sáncainkat, melyeket az igazság, a becsületes érzés emelt, melyeknek belsejét, erejét hazafiui meggyőződésünk kemény rétegje alkotja.
S van-e löveg, van-e ellenséges támadás, mely szentségtelen kezekkel hozzá merne nyulni ezek conglomeratumához?
Fájdalom, van. Vannak elemek a melyeknek fő tendenciája mély, hazafias érzésünk sértése, melyeknek fő igyekezete sebezni ott, ahol legfájóbb. Nem nézik szentnek azt az oltárt, melyen boldogulásunk, becsületes politikai nézeteink záloga nyugszik.
Fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a háborus hirek, a mozgósitás átható jelei, a katonákkal megtömött vasúti vonatok egy-egy örömkönnyet csalnak azok szemébe, kik nincsenek áthatva ama föld szeretetével, hol élnünk, halnunk kell.

tgse01044_m.jpg

Mert a nemzetiségek még mindig nincsenek meggyőződve arról, hogy ők csak addig léteznek, míg őket fajrokonaik el nem nyelik.
Vezetőik politikai meggyőződése még mindig távol áll attól, hogy az uralkodó állameszmével megbarátkozva, a politikailag kevésbé intelligens népet arra tanitsák, hogy boldogulását a magyar haza odaadó szeretetében keresse. Vajjon nem volna-e helyesebb ezekre nézve megalkuvást keresni mindenütt, mindenben, ahol az egyetértés laza. Hiszen igaz, az agitátoroknak igen jó üzlet néha politikai missziójuk, de hát nem-e lehetne-e azt a jó üzletet becsületes munkával éppen úgy megszerezni, mintha bujkálva a csendőrszuronyok elől, sötétben és titokban hintik el népünk között a politikai konkolyt?

019_elso_vilaghaboru_clip_image004.jpg

Nem volna-e áldásosabb, hogyha az istenadta népnek saját anyanyelvén a magyar hazaszeretetről prédikálnának, hiszen az a nép nem idegen, az itt született, itt fizet adót és itt hal meg.
Ha ezt át tudnák érteni azok, kiknek lelkéhez tapadt a köznép politikai meggyőződésének irányítása, nem okozna aggodalmakat a háborús levegő. Nem nézné senki sajnálkozva a katonákkal megrakott vonatokat, mert mindenki tudná, hogy egy lángoló hazaszeretettől áthatott hadsereg nem ismer akadályt addig, míg állama érdekeit kellőképpen győzelemhez nem juttatta.
Ma még csak külső háború veszedelme fenyeget. Lehet, hogy ha azok, kiknek a hatalom megadatott határozni béke és háború felett, elgondolkodnak a vágohidra vitt emberek ezrein és a nép verejtékes munkával szerzett milliókon, ha azok megtalálják a kiegyezés utját, úgy elmulhat a háború veszedelme, s az eddig is már milliókba kerülő mozgósitás csak katonai demonstrációvá törpül. De ez csak lehetség.

1_008a.jpg  
 


A valószinüség az, hogy a már végletekig feszitett húr elpattan s a szuronyerdők a tüzet és halált okádó ágyuk égrengető bömbölése mellett neki indulnak egy állam mellének, melynek népe talán ép oly kevéssé kivánja a világtörténelmi drámát,-melyeknek magvát néhány fanatizált politikus hintette el- mint amilyen kevéssé kivánja a mi népünk.
De ha már a Gondviselés reánk zúditotta e veszedelmet s nem térhetünk ki többé előle: legyünk résen s tartsa mindenki szoros hazafiui kötelességének arra törekedni, hogy e veszedelem hazánk határain kívül maradjon s ne mételyezze meg köznépünk lelkét oly szándék, mely a békét, a csendes munkálkodásnak lehetőségét gátolhatná.
Ezzel tartozunk hazánknak, államunknak.”

erd-01-041.jpg


A vajdahunyadi várkastély
D. Vajdahunyadnak ékessége a Hunyadiak korából fennmaradt várkastélya. E sorok irójának társaságában három évvel ezelőtt megtekintette a várat egyik kiváló tudósunk s esztetikusunk: Dr. Alexander Bernát (Alfa) budapesti egyetemi tanár. Már a hidon az elragadtatás hangján nyilatkozott e mesébe illő várkastélyról. Eddig a budapesti városligetben fából épitett vajdahunyadi vár alapján volt némelyes fogalma a várról. De mikor az eredetit meglátta, nem győzte hangoztatni, hogy milyen igénytelen, milyen más valami a kópia, mint az eredeti.
A mikor e sorok irója bevezette a tudóst a várba s bemutatta annak egyes részeit, méltatlankodva jelentette ki, hogy ennek a páratlan szépségű műemlékünknek a lehető legrövidebb idő alatt teljes karba kellene hozatnia s az államnak nem volna szabad garasoskodni, mikor ennek az unikumszerű épületünknek restaurálásáról van szó.

vajdahunbyadar-tornyai.jpg


Az akkoriban támadt felbuzdulásnak és a tanár úr látogatásának meg is lett az az eredménye, hogy újból hozzáfogtak a restauráláshoz. Azonban csekély anyagi erőt bocsájtottak a rendelkezésére, hogy ha éppen ennek következtében a restaurálás befejezését meg akarnók várni, életünket is meg kellene vagy száz esztendővel hosszabbitani. Ezért azonban a jó istennel kellene pörbe szállanunk, amihez még sincs kedvünk.
A restaurálásnak tehát gyorsabb tempóban kell haladnia. Részben azért, hogy ez a szép műemlékünk végre-valahára egész fennségében álljon előttünk, részben pedig azért, hogy az országból és a külföldről érkezett látogatók állványokon kívül egyebet is lássanak az épületben. Ma csak a restaurált alsó lovagterem tekinthető meg, a többi szobák, termek, restaurálás alatt állnak.
Ennek a várnak az ügye országos érdekü, tehát helyreállitásánál sem kicsinyeskedni, sem takarékoskodni nem szabad.
Ugyanezt kell mondanunk a vár környékéről is. Nem elég, hogy a járásbirósági börtönnek használt helyiségek s a vár útjában levő kerités helyreállitatik, hanem az egész környéket stilszerüen át kell alakitani. A kir. közjegyző által birt épület megett hatalmas ruina égtelenkedik s fogadja a nemes s hazafias izgalommal közeledő látogatót. Tudtunkkal ennek a romnak az eltüntetésére s helyének kiképzésére van is engedélyezve egy nagyobb összeg, azonban félő, hogy ez az összeg eredeti rendeltetésétől el fog vonatni. Hisszük, hogy az intéző körök felszólalásunkat meghallgatják s a rendelkezésre álló összegből a szükséges munkálatokat teljesiteni fogják.

Egy darab történelem ez a várkastély, a dicső Hunyadiak emléke tapad minden kövéhez, ide kell járnia öregnek ifjunak egyaránt, hogy megtanulja a multat becsülni, nagyjainkat tisztelni, a vérrel áztatott magyar haza földjét szeretni, a kövekhez tapadó emlékekből lelkesedést meriteni.
De, ha a restauráció csigalépésekben fog ezután is előrehaladni a várkastélyt meglátogató honfiak szivében a szent felbuzdulás helyett keserüség válik úrrá. Ezt pedig nem szabad megengendnünk.
Reméljük, hogy ezen felszólalásunk eltalált azoknak a füléig, akik a várkastély sorsát intézik, s reméljük, hogy a köz érdekében siettetni fogják a helyreállitás munkáját. A vajdahunyadi várkastély restaurálására kell pénznek lennie s elég pénznek kell lennie!”




  Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (3)
RSS hozzászólások
 1 Írta: fanni, Dátum: 2009-06-26 22:51
nagyon tiszák ía képek
 2 Írta: Ez az e-mail cím védett a spamkeresoktol, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez , Dátum: 2009-06-27 15:10
Egyedül a Peles kastélyt cicomázták, mert azt érzik csak magukénak.
 3 Írta: Ez az e-mail cím védett a spamkeresoktol, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez , Dátum: 2009-06-27 20:38
Szerintem egy sem az övék, láthatóan  
nem törődnek semmivel. Az lenne a legjobb ha mind elmenne oda ahonnan  
jöttek.

Hozzászólás
  • A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon.
  • A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük.
  • Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk.
  • Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint.
  • Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot.
  • Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
Név:
Email:
Hozzászólás:

Biztonsági kód*
Code

 
Kapcsolódó cikkek