E heti visszapillantónkból kiderül, hogy a dereguláció, a magánosítás
nem éppen ördögtől való dolog és nem feltétlenül vezet nemzethalálhoz,
mint ahogy azt manapság sokan hangoztatják. Legalábbis a monarchiabeli
Máramarosban kifejezetten lelkesedtek a veszteséges állami vállalatok
magánkézbe való adásáért, mi több az életszínvonal emelkedését és a
régió gazdasági fellendülését remélték tőle.
Aztán szó lesz meggondolatlan nebulók napjainkra is jellemző, a vasúti tömegközlekedési eszközöket megszokott útvonalukról letérítő csínytevéseiről, valamint beszámolunk egy nagy port kavart bírósági eljárásról, ahol a furfangos cigányok gondolkodás nélkül kihúzták a csávából a lovak iránt meleg érzelmeket tápláló rokonukat. Említést teszünk egy, a többnyelvűséget lelkesen szorgalmazó, nagyváradi román főpapról, egy sajnálatos tűzesetről és végül kézfogóra invitáljuk Önöket a Máramarosi Lapok II. évfolyama, 1887. november 20-i, 46. számának segítségével. A lapot Máramarosszigeten nyomtatták, hetente egyszer, vasárnap jelent meg, felelős szerkesztő Szépfaludi Őrlősy Ferencz. A hetilap " a szabadelvű országos párt alapján áll." Egy szám ára 10 krajcár, előfizetési feltételek: vidéken és Szigeten házhoz küldve egy évre 6 ft,, Szigeten a kiadóhivatalból elvitetve egy évre 5 ft.
Az első oldalon "Az uj area" címmel, veretes szerkesztőségi cikk méltatja Wekerle Sándornak, az új pénzügyminisztériumi államtitkárnak a kormányférfiak sorába való belépését. A személyváltás gyökeres reformokat és egy új korszak kezdetét is ígéri. Wekerle nem többet és nem kevesebbet szeretne, mint az állami tulajdon egy részének privatizálását. "Wekerle államtitkárnak régi terve, hogy az államjavak részben lassankint eladassanak és a jószágigazgatóságok megszüntessenek. Amint nagy hatáskörű állását elfoglalta, azonnal kimondatott az itélet nehány jószágigazgatóságra, melyek közül a kolozsvári, m.-szigeti, ó-budai következnek sorrendben és hogy folytatása sem marad el, az bizonyos." Wekerle másik fontos intézkedése az állami vasművek bérbeadása. Az elképzelés a máramarosiakat különösen érdekli, kiváltképp, hogy államtitkár ez ügyben már Bécsben is megfordult. A cikkíró megállapítja, hogy a bérbeadások esetén "a közérdek mellett a magánérdek is nevezetes szerepet játszik." Közgazdasági fejtegetés következik az állami szerepvállalásról és annak mértékéről. "... általános elvül szolgál szolgál, hogy az államnak egyesek vagy testületek teendőit magára vállalni nem szabad, mert ez rendszerint jelentékeny áldozatokat követel." Kóka Jánosnak tetszene a szöveg. Szó sincs világvégéről meg összeesküvés-elméletekről, ami a magánérdeket illeti. Csak "annyiban bir fontossággal, mert ez által mindazoknak sorsa érintve van, ki ez állami javaknál és vasműveknél állandó alkalmazást találtak. Megvagyunk azonban győződve, hogy az állami javak eladása, ... esetén a jelenleg alkalmazottak jövőjéről gondoskodva lesz." Na erre varrjon gombot a mai magyarországi ellenzék.
A vasművekre gr. Andrássy Manó angol üzlettársaival és a salgótarjáni kőszénbánya-társulat pályázik. Az újságíró szerint édes mindegy, hogy e kettő közül ki lesz a bérlő, mert csak fellendülést hozhat az egykor szebb napokat megért máramarosi embereknek. "A kies hely, mely egykor élénk volt, most olyan kihalt, de Phoenixként kel ki hamvaiból, ha a vaskohó első lángja fellobban." Ugyanakkor a jószágigazgatóságok feloszlatásával sokat veszíteni a város, ha a számos előkelő hivatalnok és tisztviselő, "ki eddig köztünk élt, társadalmunk intelligencziáját fokozta, most kiköltözködik régi helyéről, elhagyja a várost, hol eddig lakott és nem jő a helyére senki." A helyzet mégsem ennyire rossz, hisz más név alatt ugyan, de a hivatalos apparátus új tagjai jelennek meg.
A szerkesztők meggyőződése, hogy a két nevezetes máramarosi fürdő -a viski és a gyertgyánligeti- sorsa sokkal jobbra fordul, ha "magánosok veszik át és különösen kívánatos lenne, hogy valamelyik máramarosi jó módu vállalkozó vagy konzorczium venné meg, ki jól ismeri a viszonyokat, ismeri a két fürdő értékét." Ezek mellett a kívánatos lenne, hogy Malomkert, a város egyetlen nyári mulató és kiránduló helyének, valamint "némely a város emelésére szolgáló telkek már uj tulajdonosok kezeibe mennének át."
Malomkert
Vonatok, villamosok nebulók általi kisiklatása nem újkeletű dolog, Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kir. belügyminisztérium 1887. november 21-én kiadott 51201-es számú körrendelete, amelyben elrendeltetik, "hogy azok a szülők, rokonok, gyámok vagy felügyelők, kiknek gondjára bizott 12 évesnél fiatalabb gyermekek a vasuti sinekre követ raknak, a vasuti átjárók korlátait felnyitják, vagy beteszik, a vasúti jelzőket megfordítva állítják, a vonatokat kővel dobálják, s általában hasonló cselekményekkel a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztetik, a kellő felügyelet elmulasztásával kihágást követnek el, s az 1887. évi VIII. t. cz. 2-ik paragrafusában jelzett czélokra fordítandó 2 frttól 100 frttig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén 12 órától 10 napig terjedhető elzárással fognak büntettetni a kihágások elbírálására hivatott közigazgatási fokozatos hatóságok által." A rendeletet Szaplonczay Miklós alispán közölte.
Vigadó
Következzen egy érdekes beszámoló a szigeti törvényszék előtti tárgyalásról. A gyepmestert azzal vádolták, hogy " ez uttal rendes funkcziójától eltérve, az özv, Geistné két lovát éjnek idején kikötötte az istálóból, a kocsist ki a lopást észrevette a sötétben bántalmazta, de látván a felsülést és félvén a teljes póruljárástól, megugrott." Egyedüli tanúként csak a kocsis volt, szemben a gyepmesternek egész sereg cigány regimentből való tanúival, akik váltig állították, hogy " a vádlott ama jelzett éjjel otthon az igazak álmát aludta."
"A törvényszék nem minden alkalommal gyönyörködhetik annyi feketeségben, mint ez alkalommal. A közmondás azt mondja, hogy nehéz a szerecsent fehérre mosni, a szigeti morék azonban - ... - megczáfolták a feléjök is czélzó közmondást és hófehérre mosták szinbeli és üzletbeli társukat: a gyepmestert." A bíróság kénytelen volt a vádlottat felmenteni és ez nagy örömet okozott a cigányok közös, ügyes táborában. " ...mindnyájan éltették az igazságot, mely él, habár Mátyás király rég meghalt is." Az eljárást követően a cigányok minden alkalommal földig hajolva, levett kalappal, mély hódolattal köszöntötték az utcán a derék bírákat.
A multikulti ismét csak helyet követelt magának. A "Jó szellem" c. írásban az újságíró az olvasóközönség tudomására hozza a budapesti lapokban megjelent hírt, mely szerint Pável Mihály nagyváradi görög szertartású román püspök új rezidenciát építtet magának, az addigi püspöki széklakot pedig szemináriummá alakíttatja át.. A közlemény továbbá tudatta, hogy az intézményben a társalgási nyelv magyar lesz. A máramarosiakat érdeklik Pável ügyei, hisz éveken át Szigeten élt, mint a vármegye görög katolikus románjainak vikáriusa, sőt egy ízben választott képviselője is volt a szigeti kerületnek. E püspöki gesztus igencsak meleg fogadtatásra talált a lap szerkesztőinek körében.
"A vonás, mely az érdemes püspök legutóbbi intézkedésében nyilatkozik, nagyon emlékeztet mindnyájunkat az igazi máramarosi románokra, a román nyelvű magyar hazafiakra, kik ápolják nyelvüket, de szivvel, lélekkel, igaz szeretettel a magyar haza iránt vannak eltelve. Pável Mihály püspök bár nem máramarosi születésű, egészen ebben a jó szellemben működik. Azok közé a román főpapok közé tartozik, kik nem látnak abban veszedemet, hogy az állam nyelvét oláh, orosz, tót, német egyaránt tanulja és ezzel boldogulását előmozdítsa."
Megjegyzik, hogy míg több vármegyében és egész Erdélyben hevesen támadják a románok a magyar közművelődési egyesületeket, addig Máramarosban éppen az ellenkezője történik. " ... a mi románaink nemcsak elvben pártolják a czélt, hanem anyagilag is gyámolítják a közművelődési egyesületet, anélkül, hogy törődnének a tulzó román lapok fenyegetéseivel és átkaival. Csattanó a végére: "Ha a nagyváradi román semináriumban békén megférhet a magyar nyelv a román nemzetiségű ifjak körében, még pedig a püspök támogatásával, akkor csakis a közjót mozdítják elő azok a derék nemzetiségi papok, meg tanítók, akik a magyar nyelv tanítása körül annyi buzgalmat fejtenek ki..."Ilyen jellegű kezdeményezésnek manapság is teljes szívből tudnánk örülni.
Aztán tűzeset is történt, mégpedig Huszton, november 13-án, ahol négy, szép földszintes ház égett le. "Jakobovics Kajetán, Hartstein, Eglis és a czukrász szenvedtek tetemes kárt." A tüzet az okozta, hogy az általános köztiszteletnek örvendő Harstein házban egy cseléd paplant szárított a fűtő mellett, azonban az ágynemű begyulladt, amelyet a lejánynak csak nagy erőlködés árán sikerült eloltania. Hogy senki nem vegye észre a kárt, a cseléd felvitte a félig eloltott paplant a padlásra, ahol az újból begyulladt és okozója lett a későbbi nagy veszedelemnek. Az oltást akadályozta, hogy az udvarok igen szűkek voltak és ráadásul Huszton tűzoltóság sem működött. A népet pedig "erőhatalommal" sem lehetett rábírni a tűzoltásra.
Hogy ne ilyen tragédiával fejezzük be lapszemlénket, álljon itt egy reklám és egy eljegyzés kétségkívül örömteli híre. A hirdetés mellett elbújhatnak napjaink női kozmetikai cikkeit népszerűsítő tévés hadjáratok.
Csillag Anna, a haj elixír reklámarca
Idézet: "Én, Csillag Anna 185 ctm. hosszu óriási Loreley-hajammal, melyet az általam föltalált kenőcs 14 havi használata után nyertem, mely megakadályozása a hajkihullást, elősegíti a hajnövést és erősíti a hajbőrt, uraknál elősegit egy teljes szakálnövést, rövid ideig való használat után a hajnak, valamint a szakálnak természetes szint és sürüséget kölcsönöz és megóvja korai őszüléstől a legmagasabb korig. egy köcsög ára 50. kr., 1ft, 2ft. Postával küldés naponként a pénz előleges beküldése vagy postautánvétel mellett az egész világba. Csillag és Társa, Budapest, király-utcza 26. sz." Hölgyek, urak, ha gondolják kutassák fel Csillag Anna leszármazottait és rendeljenek egy-két köcsög kenőcsöt hajápolásuk érdekében. Egy-két forintnál biztosan többe fog kerülni. És álljon itt a kézfogó híre: "Vasady Ferencz fiatal földbirtokos és szabadságolt állományu hadnagy, eljegyezte Beregszászban Ujhelyi Viola kisasszonyt, Ujhelyi Kálmán pénzügyi titkár bájos leányát." Reméljük hosszú, boldog házasság és szekérderék gyermek született az eljegyzésből.
Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (1)
Hozzászólás
A hozzászólása a cikk témájához kapcsolódjon.
A személyeskedő hangú, durva mondatokat tartalmazó hozzászólásokat töröljük.
Ne hivatkozzon a saját webhelyére. Az ilyen hozzászólásokat ugyancsak eltávolítjuk.
Nyomja csak meg a böngészője *Frissítés* gombját, ha új biztonsági kódra van szüksége, mielőtt a 'Küldés' gombra kattint.
Ne feledje, hogy a fenti műveletre csak abban az esetben van szükség, ha rosszul írta be a biztonsági kódot.
Kérjük ha hozzászólását elküldte, várjon türelemmel. A hozzászólások elküldésük után 60-120 másodperccel jelennek meg. Megértésüket köszönjük
MúltFigyelő 
Az első oldalon "Az uj area" címmel, veretes szerkesztőségi cikk méltatja 
A vasművekre 
Hozzászólások - Szóljon Ön is hozzá! (1)
